MÁTIS

RITA

Ars Poetica

Számomra a művészet léttér, amely velem együtt változik. Hol ösztönös, hol frivol, hol sublimis, hol hétköznapi.

A lét ábrázolhatóságának örök problémája foglalkoztat, ezt próbálom visszaadni a műteremben vagy a tájban beállított színpadias, erős gesztusokkal telített, drámai vagy idilli szituációkban, melyek megjelenítéséhez „választott tradíciókhoz” nyúlok vissza. Cagnacci, Velázquez, Renoir, Vallotton, Bonnard, Ferenczy, Csernus, Konkoly képei is alapvető emberi történéseket jelenítenek meg, amelyek arra inspirálnak, hogy én is készítsem el a saját változataimat. Amikor kitalálok egy témát, tökéletes kifejezési formát keresek hozzá: sokszor beállításokat, már kiérlelt kompozíciókat veszek át. Ha felmerül egy-egy festészeti probléma, segítségül hívom a számomra fontos festőket és az általuk használt festészeti megoldásokat alkalmazom  a képeimen.  Mostanában leginkább az foglalkoztat, hogy technikailag hogyan tudnám a legjobban megoldani, hogy tiszta színekből építkezve térbeliek, szinte szoborszerűek legyenek a figuráim, hogy elváljanak a hátterüktől, kiemelkedjenek a környezetükből.

Festményeim visszatérő szereplője vagyok, néhol megsokszorozva, néhol másokkal együtt. Az alkotó „én” középponti, dramaturgiát szervező szerepet tölt be a képeimen vagy a történetek sztereotip főszereplője. Viselkedése egy abszolút személyes viselkedés, ami a saját maga állapotára vonatkozik, ugyanakkor archetipikus, hiszen az eljátszott történetek minduntalan ismétlődnek. Az azonosságokat keresem a történetekben, ahogy a nagy elődök látták, úgy akarom én is látni a szereplőket, a kompozíciókat, a színeket. Hasonlóságot keresek a sorsukban. A Mesterek által festett képekbe való belehelyezkedés egyúttal a sorsukba való belehelyezkedést is jelenti. Belépve a festészet folyamába – az örökkön ismétlődő történések részesévé válva – jelenvalóvá tehetek valami már megtörténtet, de miközben újrafogalmazom a műveiket, hozzáteszem a saját történetemet is.

Biztonságot keresek az idilli képek világában. Ezért veszek részt az ideális forma felkutatásának folyamatában, amellyel annyian kísérleteztek, és amely az ősidőktől kezdve végigkísérte az ember történetét, és amelyhez mindig hozzáadott az ember valamit a maga korából. Ezt a biztonságot – az örök létezés biztonságát – én is az aktban találtam meg.

Az én szemem a harmóniára és univerzális rendre nyílik ki. Az intimitás testi megjelenítése sem szolgál más célt, mint annak az érzékeltetését, elfogadtatását, hogy a művészet az életről és önmagáról is szól, hogy a testi valamint transzcendentális minőségek a művészetben is úgy tartoznak össze, mint egy ölelésben.

Aknai Tamás: Nincs is részkérdés, nincs részfeladat…Mátis Rita festő. Portré. Echo, Kritikai szemle, Pécs, 2006/2. 15. o.

Művek

Mátis Rita // A Halál és a lányka

​A Halál és a lányka

Mátis Rita // Hermann-tavi jelenetek

Hermann-tavi jelenetek

Mátis Rita // Aranykor

Aranykor

Mátis Rita // Megtisztulás

Megtisztulás

Mátis Rita // Színerős képek

Színerős képek

Mátis Rita // A festő és modell ugyanaz

A festő és modell ugyanaz

Mátis Rita // Csertői liget, aktok

​Csertői liget, aktok

Mátis Rita // Katalánok (életképek)

Katalánok (életképek)

Mátis Rita // Húsevő Vénusz, térbeli munkák

Húsevő Vénusz, térbeli munkák

Mátis Rita // Pudingfejű (korai képek)

Pudingfejű (korai képek)

Mátis Rita // Rajzok, illusztrációk

Rajzok, illusztrációk

Riportok, interjúk

Kiállítások

Színerő IX. / 2019
Színerő IX. / 2019
m21 Galéria / 2018
m21 Galéria kiállítási interieur / 2018
m21 Galéria / megnyitó / 2018
m21 Galéria megnyitó / 2018
Kaposvár / 2017
Kaposvár / 2017
DLA védés és kiállítás / 2016
DLA védés és kiállítás / 2016
Nick Galéria / 2014
Nick Galéria / 2014
Színerő V. / 2010
Színerő V. / 2010
Páros portrék / 2010
Páros portrék / 2010

Pin It on Pinterest